Rám nevet egy apró, kósza napsugár,
Ölemre borul, mint az álomszerű fátyol,
Megcsillanni látszik a hajnal oldalán,
Mely eltűnik, ha jön a langyos zápor.
Tövében nyílik egy sárga liliomszál,
Tündöklő fényében nevetve nézhetek,
Nem hagyja búsulni mosolytalan orcám,
S így a liliomok kertjében újra éledek.
Kacéran, csábosan hív e gyönyörű kép,
Hol tarkállik, virul a virágok királya,
Lábam óvatosan, félve, nesztelen lép,
S lelkem a boldogság forró táncát járja.
Szomjasan iszom a virágok bódító illatát,
De jaj! - balga szívem nem tudja, mit tesz,
Lassan testem egy ájuló érzés hatja át,
S érzem már, hogy sírom - örökre itt lesz.
2006. június 8.