A szerelemnek gyújtott máglya – csodás,
S éjszakákat ragyog be, tűzének fénye,
Elraboltad szívem, éjjel enyém voltál,
Álmodj csak szerelmem – aludj el végre!

Álmainkban úszunk az idők folyamán,
Csillogó két szemed ragyog, magába zár,
Körülöttünk nevetve fut a borostyán,
Ajkam szerelmesen suttog, s karjába vár.

Te vagy az élet, te vagy a nagy titok,
Melytől a bús lét, ismét szebb, édesebb,
Tüdőmbe illatodból - nagyokat szívok,

A szerelem veled itat, zsongat édesen.
Csak álmodj, mert fut a lét, a halál arat,
Ám ha ölelsz, máglya ég – s a szerelem marad!

2006. augusztus 9.