Ápoljuk, óvjuk a szép magyar nyelvet,
Féltve őrizzük, reá nagyon vigyázzunk,
Adjunk hozzá majd mindenkinek kedvet,
S érte mindig bátran, merészen kiálljunk!
A hősi múlt idő, édes örökség,
Ne hagyjuk semmibe veszni a múltat,
Óvjuk, míg eljön értünk az öröklét,
Akkor harcunk kárba, soha sem hullhat!
Valahol pislog s él bennem a remény,
Ismeri a világ, a haza nagyjait,
Bár a küzdelem sivár, nagy és kemény,
De nem hagyja elveszni - nagy magyarjait.
Így lesz gyermekeinkben örök a magyar,
Csak az nem tud rólunk majd, aki nem akar!
2006. augusztus 14.
