Füstös bárpultnál ül az egykori filmsztár,
letűnt, régi szép idők emlékén mereng,
ittasan, cigivel szájában arra vár,
hátha arcképe valakinek még dereng.

Hiszen rivaldafényben élt éveken át,
sokáig vakította a taps, a hírnév,
limuzinon csillogó estélyekre járt,
és a világ messzi tájaira vitték.

Gazdag volt, zsebe tele tömérdek pénzzel,
akkor nem volt gondja sohase semmire,
ám egyszer mindenét elszórta két kézzel,
ezért kell most földönfutónak lennie.

Esténként neki gördült fel a nagyfüggöny,
és rajongók hada kísérte árnyékként,
kapkodott érte a sok jobbnál-jobb ügynök,
míg ma - már csak egy kis lecsúszott árnyként él.

Eltűnt a ködben, leáldozott csillaga,
elhagyta barát, dobta a sok szerető,
nincsen senkije, csak egyedül önmaga,
s a lét, amiben él, rettentő megvető.

A hírnév gyorsan jött, de gyorsan elszaladt,
feje felett hamar elrohant az idő,
dicsőséges útja kettétört, megszakadt,
így lett bukott ember, s elhagyott szerető.

2006. december 4.