Furcsa, rémisztő álmom volt az éjjel; A szerelmes szívek kertjében jártam, Sikoltva, riadtan futottak széjjel, Míg én egy szerelmes, hű szívre vártam.
A fellegekből vérző szívek hulltak, Én csak álltam félőn, búsan egyedül, Ám ekkor hirtelen, sírva lángra gyúltak, S láttam, hogy szívem riadtan menekül.
Verejtékben úszva ébredtem reggel, Szemem gyöngyei gurultak szerte-szét, De ezután álmom oly gyorsan ment el, Szinte nem is hallottam léptei neszét.
