Eljött az ősz, egy ideig marad,
Kíséri a ködös, hűvös reggel,
A nap fent az égen lassan halad,
Bánatos mosollyal néz, ha felkel.

Napközben felhők ölelik lágyan,
Eltakarják előlünk szép szemét,
Bár néha nevet és ragyog bátran,
De már másfelé nyújtja két kezét.

Nem zöldell lombtól a fáknak ága,
Nem nyílik virág a domboldalon,
Szürke napok néznek a világra,
S szomorúság ül a homlokodon.