A temető most még olyan csendes, De egy-két nap, s szinte kivirágzik, A fákon apró csiripelő veréb repdes, Nézi, ahogy a mécsesek fénye világít. A csendet csak a szélfuvallat töri meg, S ahogy leesik egy-egy levél az ágról, Zizegve, holtan, némán hull a sírkőre, Örökre búcsúzik a lombtól és a fáktól.
