Lassul a télben rohanó idő,
mellkasa zilál, erősen hörög,
beázott lábán a vékony cipő,
torka is lomha perceket köhög.

Betegen fekszik most fáradt teste,
ólomlábakon lépdel, nem szalad,
gondba van, hiszen rohanva menne,
de a hidegben sehogy nem halad.

Nem tud repülni, búsan andalog,
semmibe vész a holnapok súlya,
lassan, lomhán telnek a nappalok,
míg erőre kap, s elfuthat újra.


2006. november 21.