Szürke napokon üres a gondolat,
Nincsen kép, nincs hang és nő a félelem.
Bénult aggyal a kéz sem ír boldogan,
Nincs mire emlékeznie érdemes.

Szürke napokon a képzelet zokog,
Fájdalomtól kiált, felhők közt mereng,
Néma értelem ül - már nem háborog,
A múlt fénye is csak messziről dereng.

Szürke napokon a magány sírva jár,
Szemed fénytelen, méla gondba merül,
A nehéz ködben rád már senkise vár,

Arcodon a mosoly messze elkerül.
Szürke napon bánat pihen szavakon,
S álomszellő zörget sötét ablakon.

2006. december 8.