Sírva haldoklik a régi esztendő,
még pár óra és hamvában szendereg,
megássa sírját az újév egy-kettő,
szíve a múlton hiába kesereg.

Újév ölében élve ringat a remény,
erős hittel árad, kecsegtet engem,
itt állok az újesztendő küszöbén,
hol szebb utat jövendöl, s hinni enged.

A tűnő évnek fájó búcsút mondok,
míg e kis költemény új időt köszönt,
minden bánatom az óév után dobom,

bár tudom, ez az új sem lesz hosszú s örök;
de részese leszek tán egy tisztább kornak,
mi reményfüzér lesz egy fáradt honnak.


2006. december 26.