Csak verselek
Sokszor nevetnek engem az emberek, ki ez a bolond, ki manapság még ír? Cseppet sem bánom, én tovább verselek, szánom őket, bár szemem értük nem sír.
Ám van, ki csodálja bennem a merszet, egy-egy verset olvasva tőlem ámul, de akad, aki kigúnyol, kinevet, s mint borjú az újkapura csak bámul.
Van, ki tisztelettel csendben mosolyog, tetszenek a leírt, kimondott szavak, néhanap körben ülnek a rokonok, ha két rohanás közt röpke perc akad.
El se tudod képzelni, mily nagy öröm, ha a gondolat szárnyal, vígan szalad, a leírt mondat is lehet, hogy örök, hisz megénekelni már mindent szabad.
Nosza írjon, ki ma még álmodni mer, mikor a lét zokog, haldoklik és sír, bár a bizonytalanság mindent temet, de boldog leszel, ha igaz szívvel írsz!
2006. december 26.
|
|