Emlékszem, egyszer azt mondtad nekem:
Ragyogni fog reánk mindig a Nap,
Csillagos ég lebeg felettünk, s végtelen
 Szerelmünk örökre velünk marad.

Nézhetem a magasra röppent álmot,
Hazugságokat látok délibáb helyett,
Lehúzott redőnyű, üres élet vár most,
A csoda, mit ígértél, rég messze ment.

Szerelemünk megfáradt, sápadt szegény,
Homály és ködfelhő maradt utána,
A Nap szégyenében elbújt, nincs remény,

S az egykori ígéret ma már bután hat.
Hitegettél, hazudtál - rájöttem rég -
Emléked szívem, sokszor felhevíti még.

2007. március 3.

Ez a vers, a versenybe íródott, de nem küldte el a rendszer Annához....