Szürke ködbe gubódzik az alkony,
Sűrűn szőtt fátyla a láthatárra hull,
Fájó szív, megsárgult emlék után kapkod,
Míg fáradtan muzsikál gyászdalt a múlt.

Régi nyár fénye suhan át éjfele,
Aranyba foglalja a múltnak arcát,
De jaj! - óriás árny száll a park felett,
Sötét vigyorával néz reám bambán.

A régi nyár árnya szívembe markol,
Bánatdal mereng utamon a porban,
A zongorán sírva kiált egy akkord,

Hajnal felé félve jön el a holnap.
Kísér a szél, süvít, vihart komponál,
Szerelem nélkül az élet oly kopár.

2007. február 18.