Futva rohannak a napok, a percek, Bár nyomuk ott marad a múlt lágy ölén, Bennem nem születnek csak röpke versek, Hullámvölgy telepedett egykor fölém.
Céltalan bolyongnak végtelen percek, Az élet szalad, nemsoká vége van, Kezemben a toll megállt, némán reszket, Míg az elmúlás nyilának mérge hat.
Szavam nem repül, ajkam nem mond verset, Csak szép emléke él idebent tovább, Lásd! - itt kapaszkodnak örökre bennem, Míg a forgószél - el nem viszi porát.
