Szürke fátylában ül a köd odakint,
nap bújik félve a bús felhők mögé,
négy apró, fénylő gyertyaláng ránk tekint,
reményét lopva a nappalok fölé.

Szorongó kétség az arcokon remeg,
küld-e a nap még egy apró sugarat,
megszánnak-e minket fent az istenek,
vagy megfulladunk a sűrű köd alatt?

Négy aprócska láng hevít… ez tán elég,
milliónyian vigyázzák a lángját,
hadd legyen nyugodt, békés a földi lét,
s minden ember megtalálja… az álmát.

2007. december 8.

Tudom, nem aktuális, de ez még a versenybe íródott!:))