Elmúlt az ifjúság - pedig de szép volt! -
rózsaszín felhők úsztak fent az égen,
szívem repült és szerelmesen dalolt,
kinyílt a világ, maga volt az éden. 

Elmúltak az évek – fénytelen a fény,
a zsongás elmaradt, minden csak álom,
megkopott, mint egy poros ponyvaregény,
ám emléke él, ma is forrón lángol. 

Lesznek-e még röpke, vidám kis szelek,
lesz-e majd még merülés a fény felé,
létezik-e számomra egy kis rejtek,
mely repít a gyönyör és a vágy elé? 

Vagy sóvár lelkem, ledőlt falak mögött
tovább álmodozik a ráncos múlton,
amíg égre festett csillagok fölött,
kezem a semmibe - hasztalan nyújtom. 

2007. augusztus 25.