Hogyan mondjam el neked, amit érzek? -
hisz a szavak, homályként elenyésznek.
Mardos az önvád, és legbelül éget,
tudd meg! - holnaptól nem csak néked élek.

Szorít az érzés, mardos a bűntudat,
s bár hosszú évek óta vagyok rabod,
végre megtaláltam a helyes utat,
a szerelem lágy ölén ragyoghatok.

Kérdem magamtól – bár felelni nehéz,
hűtlenség alól felmentést hol kapok?
Rabszíján lázadt fel most, a józanész,
hangom halkan szól – hiszen még rab vagyok.

Vádlottak padja nekem e szerelem,
ítélkezzetek felettem hát Ti is! -
élnem így nagy kín és fájó gyötrelem,
hulljon le végre rólam is a bilincs!

Elmondtam neked végre azt, mit érzek,
már önvád nem mardos, a bűn nem éget,
megtudtam - hallgatni kár, súlyos vétek,
s bilincsek nélkül – újra szép az élet!

2007. szeptember 30.