Szabadságért szólt a dob, s harsona,
fényes remény volt az áhított cél,
szent csatába indult a katona,
nem állíthatta meg se szó, se kéz.

Énekelte a szabadság dalát,
ám árulók közt elvész a sereg,
magyar honfira hörög a halál,
s a pisztolygolyó szívekre pereg.

Most a hideg, októberi szélben,
kopár sírnál fiatal nő virraszt,
fájó könnyekkel szemébe néz fel,
majd búcsúcsókjával borítja azt.

Kedvesét őrzi néma sírhalom,
emlékére hullnak bús könnyei,
a gyilkosában nem volt irgalom,
mondva volt… a hősöket ölheti.

Most itt nyugszik, csatában esett el,
a szabadság szent zászlaja alatt,
sírját babérral ékesíti fel,
akkor talán a hant… nyugalmat ad.

2007. október 23.

Gyerekek! Napok óta agyalok az utolsó soron, de nem jut az eszembe semmi normális befejezés...Már bosszant nagyon, hogy ilyen béna vagyok. Kaphatok egy kis segítséget, hátha valakinek eszébe jut valami jó kis sor???!!!:))