Az alkotó ember örökké éhes,
vágyak között él és álmok közt lebeg,
másképpen gondolkodik, másképp érez,
álom és valóság közt mélán mereng.

Ám hogyha felébred, forró lázban ég,
tudja, honnan indul, mikor-merre tart,
látja, mi rejtőzik a dolgok mélyén,
alkotva élni, csendben égni akar.

Minden alkotó egy-egy kincset hordoz,
s a világnak magából ad fényeket,
környezetének csalódást nem okoz,
alkotásba mondja el a lényeget.

A festő - a színeket viszi vászonra,
a szobrász - kövekbe életet lehel,
zenész - érzelmet komponál vágyódva,
s a kérdésekre dalaival felel.

És ott a költő – ki rímekben beszél,
az íróval komponál melódiát,
betűkkel fest - ha kell, formál és mesél,
keze nyomán nyílik - a legszebb szóvirág.

2007. november 3.