A dal ajkamról mára elszállt, elveszett, kezem alatt üresen tátong a papír, próbálom formálni az eltűnt versemet, de az némán néz, és csak gúnyosan kacsint.
Ujjam bizsereg, csuklómon lüktet az ér, összefolynak előttem kusza vonalak, de görcsösen szorítva izzad a tenyér, s én röpke szavakkal kábítom magamat.
Gúzsba kötik kezem a szelíd szabályok, a rím is ajkamon haszontalan, hamis, ám míg soraimat zablázni próbálom, a gondolat elszáll, magamra hagy az is.
