Szeretem nézni magamban elmerülve,
miként kezemben a toll fürgén halad
s meghódítva a betűket, szalad. Szalad
szabályokat és helyesírást kerülve -
majd, akár egy győztes - szavakká szelídül le.
Szeretem, ahogy tolongnak a betűk sorban,
nyomukban a mondat vadul fut, rohan…
miközben a gondolat szertelen verset szül meg.
Mikor e szenvedélyem vadul harsog,
megszállottként pengetem én a lantom,
s dicsően felveszem velük a harcot.
Ha majd elmegyek… verseim itt maradnak emlékül,
talán személyem általuk egyszer megszépül,
így tán évek múlva rám - nem a feledés ül.

2008. január 2.