Ki tudja merre vagy, merre tévelyegsz?
ki tudja nem vagy-e nekem - csak ábránd?
Lehet, csalóka kép, mi kísért veled,
ezért maradt szívem erőtlen, árván.

Ki tudja nem vagy-e tűnő árnyalak?
Elém, vetít az álom, a képzelet,
nem jössz felém, pedig hívlak - vártalak,
te vagy ki kínoz, te vagy a végzetem.

Boríts el teljesen, kutass fel engem!
Vezess sötét éjből a napvilágra!
Aludjak el mindig a te neveddel,

s nevessek - hogyha végre rád találtam.
Érezzem újra, hogy felém gyúl a láng -
jer édes álom, jer édes boldogság!

2008. január 18.