Rövid az élet, csupa-csupa bánat,
az évek rohannak - meg nem állnak...
Emlékek csalogatnak egyre messzebb,
velük a távoli múltba ismét visszavágyok -
hisz a bőség tálja még mindig itt a legszebb -
s én boldogan taposom e régi ingoványon.
Ilyenkor vad vihar dúl bennem akaratlan
és a szép időkön merengve felkapom lantom,
dalom győztesként szárnyal a magasba
vakítva ámuló szemeket, mint hódító harsog.
De kérdem: ha majd dalaim itt hagyom emlékül,
vajon lesz-e ki értem könnyet hullat? -
vagy verseimre a homály, a feledés ül -
s így szenvedélyem sötét örvénybe fullad.

2008. február 24.