Nem találnak ma rám az ékes szavak,
erőtlennek tűnik az írás, a vallomás,
betű nem rohan, valahol leragadt,
a tehetetlensége rajtam árad át.
Keresem a szót, létem áramlatát,
az ihletet, mi sokszor elvarázsolt,
próbálom kelteni az írás látszatát,
de az körém, kemény falat kovácsol.
A gondolat is megült némán valahol,
szítanám magamban a hamvadó parazsat,
tán elkószált, vagy valahol barangol,
s ha jön, fellobban egyetlen perc alatt.
Emelném kezem, hogy néki intsek,
de elhagy erőm, elhagy az akarat,
elmém mélyén egy apró szó sincsen,
hiába keresem a megkopott szavakat.
Leteszem hát hitvány tollam,
ülök és várok csendben,
tán új szavakkal talál rám a holnap
s szívből szól majd - mindenkinél szebben.

2008. március 7.