Magunk vagyunk. Rajtunk örök az átok.
Sóhajunkat sehol nem veszik észre.
Szegény magyar! - nem segít rajta senki a világon -
nincsen, ki fájó könnyeket ejtene érte.
Végtelen kínjának, pedig oly hosszú az árja,
hisz rablók hada pusztít sorba e hazán,
- népe némán tűr, bilincsbe zárva -
míg rajta zsarnokok dőzsölnek lazán.
Nincs, ki a jó felé vezesse, mint régen -
bárhogy lázad - ebrágta csont jut neki;
Hős apák, ne engedjétek! Le a bilinccsel végre,
ne hagyjátok a magyart korpa közé veszni!

2008. március 15.