A szürke, elgyötört esti órák -
Egykor a nyár szelét hozták felém -
Ma már a lelkem alkonyát fújják,
S robognak életemnek mezején.

A csendes elmúlás reményt temet,
A lét a nemlétbe velem halad,
Szitál a bánat, és könny kesereg,
A régi álom elment, elszaladt.

Az este, lám itt van, s itt az éjjel;
De jaj! – ne tévesszen meg a mosoly,
Hiszen a szívem elmenőt dobog,

S az elmúlás dalát zengi félve.
Aztán akár a nyárutó tovaszáll,
Az óráknak s időknek fátylán át.

2008. június 28.