Ki a szerelmet égni nem ismerte,
Az útját sóhajtozva, sírva járja,
Lelkében éled újfent kín keserve,
Jókedvet és örömöt nem találva.

Gyászolja életét, mogorván, búsan,
Könnyét mosoly mögé, fagyottan rejti,
Fejét lehajtva bandukol unottan -
A boldogság mi - még csak nem is sejti.

De szíve majd szerelemre, ha lobban -
Amikor Ámor édesgeti szívét -
Virágzik újra és visszakapja hitét.

A szép, a bölcs képét felölti nyomban,
Keserve száll, ha vágya lángra ébred,
S áldja, hogy Ámor útjába betévedt.

2008. június 16.