Sűrű, sötét az éj, nekem mégis oly forró, oly lágy, ha kebleden testem elpihen, egekig emel a vágy. Oh, el ne múlj soha! - boldog óra - szívem lázban ég, a homályban csókba forr a szó, dobban a szív és lüktet a vér. Lángok gyúlnak, ahová simogató kezed téved; csitt, ne szólj! - lassan némul zúgó fülünkben az ének. Testünkön még egy utolsót a kéj hulláma árad, majd halk sóhaj rejti el ajkunkon a vágyat.
