Fáradt vagyok

Már nem szól a dal, nem csillog a vers;
letűnt évek keserű gondját szürcsölöm.
Elbújtam egymagam, mindentől távol,
s nézem, hogy felettem az ősz elmúlást táncol.
Életem vonata magányosan döcög,
- bár még szép tájak felett el-elrévedez' -
leginkább sivár, kietlen tájakon halad,
meg nem áll sehol, csak szalad… szalad.
Kiszáradt mezőkön virágot keres,
halálra szántan, egy utolsót még talán,
vajon lesz-e rőt-ezüst őszömnek szép virága,
vagy a jövőben keresnem már hiába?
Míg ideértem, elbágyasztott az út,
szememben bűnös tüzek már nem égnek,
kiégettek a rohanó, szürke hétköznapok,
s most látom csak: milyen fáradt vagyok!

2008. október 29.