Nem érdekel senkit, ha megöregszel,
mint az sem, hogy sosem voltál boldog,
talán régen… talán egyetlen egyszer,
s azóta, ennek emlékét hordod.
Vonzalmad lobogása kialudt rég,
hajad megőszült, fénytelen, kopott,
szíved elcsendesült, többé már nem ég,
reá a magány - bánatot lopott.
Néha még ugyan a szíved ki-kigyúl,
ha egy emlék előtted megjelen',
fáradt tested ilyenkor még felvidul,
mint rég… hosszú, szerelmes éjjelen.
2008. szeptember 14.