Szállj, szállj, repülj a magasba képzelet,
Engedd hát szabadon égő szárnyaid,
Vigasztald összetört, árva lelkemet,
Hadd lelje meg végre fénylő álmait!

Magányom eméssze a múló idő,
Könnyű szél sodorja el a gondomat,
S ha a boldogság szívemben újra nő,
Tán szebb hajnalra virrad a gondolat!

2008. március 5.