Ködös, szürke esték járnak,
szél az erdők hátán hegedül,
bár néha búcsúja zeng a nyárnak,
ám az ősznek nincs - ki ellenszegül.
Távol már a szép... megült az unalom,
őszvégi világ néma éjbe lankad,
csak a hideg hajnal virraszt vakon,
míg esti csönd a fényben, lassan tovaballag.
Fájdalmában az erdő nagyot sóhajt,
hisz fáinak levele az elmúlásra vár,
a virág is hullani készül a porba,
haldoklik az idő fagyos taván.
Fáj látni didergő virágom mélabúját,
fáj látni, hogy szirma holtan hever -
az én nyaram is elment... elmúlt már,
de tavasz idején árnya lebben idebenn.


2008. október 26.