Csendes magányomba


csendes magányomba
hordom a tegnapot
mellé csomagolom
jövendő holnapom

lenge szellő lebben
hajamat lengeti
kopott hárfa húrját
sajogva pengeti

szélvihar korbácsol
nyög belé a testem
szürke felhő fodrát
feketére festem

napkeltekor ébred
a dalos pacsirta
ablakomra szállva
bánatom elsírta

sírok én is vele
eső esik egyre
gondjaim felhőben
szállnak fel a hegyre

magányos hegycsúcson
egymagamban állok
hófedte szirteken
olvadásra várok

tüzes ragyogásod
melegíti lelkem
izzó fénykarjaid
ölelgetnek engem

percnyi boldogságnak
cseppje rám is csillan
tűnő szenvedélyek
kelleme elillan

napnyugtakor csendes
hattyúdalom hallik
alul az égalja
vörös ívben hajlik

vágyaim kihunynak
halványul a fényem
lángoló lelkemben
szárad a reményem

sötét gondolatok
sodornak a mélybe
magányom elemészt
szóródik az éjbe

/2005.04.17./