Amit a sötétség árnya elfed láthatatlan társ csalóka nesz Az éjszaka csendje száguld veled s az ábrándok ingó fészkébe tesz tojásnyi léted kihűl magában - kotlósként a Hold ébren virraszt Felhő tornyosul – s az égbe markol kitépi kékjét rád zúdul a zivatar emlékét felkavarja – s villámlón cikáz a felismerés egyedül az ember mit akar? Lidérces álmod harmat mossa cseppenként nyaldossa a fény áthatol - s kikel tojásból az életmadár körötted repdes és vígan dalol
