Megkérdezném azt, hogy milyen az az élet? mikor az ember már semmit nem remélhet. A megszokott percek, hamuként leesnek Parázsló érzelmek unalomba vesznek A színtelen falak üresen konganak a suttogott szavak semmit se mondanak A felhőtlen percek s feledett emlékek - eggyé olvadások - - semmivé levések - gyűrött papírjai az elmúlt időnek
