Fullextra.hu

Emlékezés

Időtlen ifjúságom emlékeit
szedegetem egy csokorba
éltes virágok
fakult színéből
pótlom hiányod

Mint mostohagyermeket
távol tartott magától
a boldogság,
ahogy a tüskés ág
a szedni vágyót.

Fájdalmas
újra
érezni,
hogy húsomba váj
a magány.

Esténként az álom
lidérces tündérhálóját
körém tekeri
s eltakar mindent
mi fáj.

Kiáltok
neked
halld a hangomat!
fuvola szól
nézd a harangokat…

/1985.11.02./