Mőbiusz-szalag
Létünk a megcsavart Mőbiusz-szalag
tekerg öröm és bánat között
néma kiáltás vajúdása
- visszhangként szállt – s sziklába ütközött
Sós könnyet görget – üzen a sírás
s tenger hulláma csapdos vadul
- Az édes emlő tejétől csitul
szuszogva szív, míg enni, megtanul
A nyiladozó értelem virága
ezernyi színét csillogtatja meg
- a miértek kérdője-hadában
botorkál – s a sejtés még szendereg
Fény korongja, elméjét csiszolja
ötlete szikraként hull szerteszét
Elmélet és valóság világa
birokra kél az élet kezdetén
Felhevült kráterként, forr a mélység
és kitör a vulkáni érzelem
izzó indulat – vad indulója
a mindenséget átfogó végtelen
A megismerés meredek falán
maroknyi kapaszkodót talál
s folytonosságot az öröklétben
melyet nem szakíthat meg a halál
1987.01.10.
