Merengő
A gondolatok labirintusában bolyongok ébren álmodom, miközben megrebben a remény gyorsítom lépteim, az ágak felsebzik testem az ősi ösztön hajt, s a vérem Az áttűnő fény nyaldossa sebeim. Űzött vadként meglapulok a sajgó kétségbeesés hatalmába kerít. S a célkeresztből kilépve, nyugalmat keresek miközben a félelem sötét árnyéka beterít. Tehetetlenül a bűn csapdájában vergődök, önkéntes foglya vagyok egy elvadult világnak kétségbeesett kiáltás próbálok kitörni rácsok közt is marconák vigyáznak
|
|