Korhadó fának törik az ága A hontalannak nincsen hazája Recseg a törzse kiborul maga Sose mondhatja indulok haza Remeg a talaj a súlya alatt Nincsen senkije egyedül maradt Szilánkja hullik még tovább reped Senki se nézi hogy honnan ered Gyökere szakad ha földbe markol Élete végén már nem is harcol Elterül végleg a földhöz tapad Meghal a teste de lelke szabad
