Éjszaka





Nyugvó nap kezéből a fényt kivette
Helyére sötét fellegeket húzott
Csillagokkal szórta ruháját tele
Éjszakával fénylő Hold randevúzott

Vonásait sejtelmes homály fedte
Enyhe szellő fújta szürke fátyolát
Sötétben porladó lámpással kereste
Eldugott vágyak aranyló kapuját

Félhomályban kontúrunk összeolvadt
Vibráló testünk gyönyörtől remegett
Varázslatos messzeség felé haladt


Múló éjszaka fekete leple alatt
Szenvedélyünk kéjes álom lehetett
Simulva a sötét gyémántja maradt


/2005.02.02./