Márai Sándor: A szomorúságról írt gondolatait olvastam: "Ne kergesd el a szomorúságot. Oktalanul jön, talán öregszel ilyen pillanatokban, talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitől. S mégis: a szomorúság megszépíti az életet... Először is: az örömök, melyek eltűnnek, talán nem is voltak igazi örömök."

Szomorúságról

ezüst ködkupolával borított
valóság
lelked fénye halványabb
fátyolba rejtett emlékeidet
adóság
helyett nyerted, s hamarabb
nyitottad az igazság kapuját
sejtelmes
árnyak közt tapogatva
kerested a csoda pillanatát
rejtelmes
talonként tartogatva

eltűnő örömök vándorútján
tanácsos
lenne néha megállni
gyöngyszín derengés nemes homályán
hatásos
szabadulást találni
a szomorúság dermedt testedből
váratlan
továbbáll - nem maradhat
felsejlenek érzések lelkedből
páratlan
dolgokat hagysz magadnak



/2005.03.15./