Tenger vize

hegyi szikla fényes cseppje
arany szálon fut keletre
kelő napot megfürdeti
mint a lányát dédelgeti

ezüst ágon vad zuhatag
zuhogva a mélybe szakad
hűs cseppjeit szertehinti
gyermekeit megtekinti

ereiben vasakarat
sodor mindent, ahogy halad
kavicsokat, követ, sziklát
hosszú útnak súlyos titkát

amikor a völgybe leér
olyan, mint egy nyitott tenyér
hordalékát félrerakja
kincseit nem számolgatja

tovább ballag, vissza se néz
megfordulna, de ez nehéz
eléri a torkolatot
tengervízben fürdik nagyot

/2005.02.12./