Egyszer majd

Egyszer majd kopogtatok ablakodon
Mikor szürkületben ébredsz egy hajnalon
Üresen hagyott gyűretlen fekhelyen
Vágyakozó tekintetem megpihen

Sóhajom homályos párát fest elém
Kinn hűs szél dacol, míg bennem szenvedély
Benn kandallódban duruzsol fa lángja
Évgyűrűit szürke hamura váltja

Kósza szellő ablakod kitárja
Éledő valóság hevét kívánja
Hamvadó parázs fészkét lánggá szítja

Fényében ível ölelésünk hídja
Mely gyönyörök mezejére átvezet
Hol az ébredés minden nap élvezet


/2005.02.24./