Érzéseim


Hajnal ködéből lágy szellő tépked
Könnyben áztatva fátyolos szemet
Jéggé dermedve az álmom lépked
Fagyos szárnyakkal szállni nem lehet

Magányos vagyok nélküled, tudod
Homályban minden ijesztő lehet
Oltalmazz engem - nem mond, hogy unod
Felhőként járni velem az eget

Nappal fényében ezernyi érzés
Finom érintés, vibrál a testem
Pillanatokra, akár a kérész
A boldogságot veled kerestem

Alkony jöttével, bíborban égek
Felkorbácsolnak viharos szelek
Háborgó lelkem, félek, hogy téved
Örvények között benned elveszek

Fáradt lényem kitörni készül
Mint röptében sas, áldozatra vár
A nappalokból mi marad részül?
A lebukó Nap és a láthatár

Éjszaka csendje csendesen suhan
Lágyan lebegve gyöngéden ölel
Végső órában a mélybe zuhan
Lassan búcsúzom, a vég oly közel

Magányos vagyok nélküled, tudod
Sötétben fényem, veled nem lehet
Oltalmazz engem - nem mond, hogy unod
Felhőként járni velem az eget

2006.01.07.

/Sam barátom gondolatai ihlették a versem/