Te
vagy
nekem
az első szerelmem
kit oly mérhetetlenül szerettem
nektárrá vált általad a kelyhemben a boldogság
melletted szirmaimat kitártam a fény felé
miközben magamba szívtam az életet
frissítő fürdőnek használtam a kék eget
lemostam magamról virág-fájdalom port
elhitetted velem – nem lehetek csak én
összefonódva éreztem erősnek magam
megroppantam, hervadásom végleges
elillan illatom, szirmaim lehullnak
fejem erőtlenül hajtom a porba
hullámzó szél dobál
eső fürdet hiába
hullok a sárba