Árad a Tisza



Méltóságteljes  lassúsággal jár,
Vagy zabolátlanul rohan tova,
Ártéri erdők kísérik végig
Hosszú útján sem hagyják  el soha.

Hiányoznak a kanyarulatok,
Melyek fékezték szeszélyességét
Szabadon futva helyét kereste,
Mutatta széles folyama szélét.

Most a lápmezők is vízben járnak,
Ligetes erdők hajolnak benne.
Olvadás után hirtelen árad,
Olyanná válik, mintha tó lenne.

Elterül hosszan, nem tartja semmi,
Az Alföldön át, elkúszik messze,
Beterít minden talpalatnyi részt
Elöntetlen föld, közelben lesz-e?

Ködös ébredés, vízparti hajnal,
Házak tövébe viszi a medrét.
Megcsillan tükre, reggel fényében,
Harmatos sóhaj nem veszi kedvét.

Lassan sodródik, a gátak között,
Megtelik vele az egész meder,
Tohonya testét lassan vonszolja,
Felduzzadt folyó, tétlenül hever.

A viharos szél, fodrozza vizét,
Sodró árjával nyomja a gátat,
Kilépve végül, birtokol mindent,
Magával sodor, sok vályogházat.

Rohan előre, tajtékos habja,
Haragot sejtet zavaros színe,
Heves dühébe mindent belead,
Háborog folyvást - keserű íze.

Szelíd volt nyáron, pillangók járták,
Násztáncukat - a tiszavirágok.
Most meg mivé lett, szilaj áradat,
Elnyelni készül tán a világot.

Zöldellő rétet megfolytja nyomban,
Morajló zúgás, tengerként tombol.
Hullámok tépnek elmerült fákat,
Amerre halad, egyre csak rombol.

Vízpartról nézem sötétlő vizét,
Hatalmas az ár, megijeszt, félek,
Nyomasztó tömeg, lassacskán zajlik,
Mekkora erő - riasztó képek.

Árad a folyó, vészterhes jelek,
Csalárd simaság, pusztulást hordoz,
Vaskos ereje parthoz húzódik,
Váratlan helyen sáncokat oldoz.

Tehetetlenül várok, nincs erőm.
Hatalmas a víz, semmivé válok.
Gigászi hatalma fogva tart engem,
A Tisza partján, dermedten állok…


2006-04-22