Labirintusban bolyong a lelkem
         Balgaság minden elhitt gondolat
Kiutat ebből eddig nem leltem
         Pillanat fénye rejtett gondokat

Szüntelen cikáz bennem a kétség
        Valóban önzés, hogy még szeretlek?
Borús ég alól nem látszik kékség
       Könnyek között csak néha nevetek

Szeretetlenül sivár az élet
       Nem látom kőfal mögül az utat
Fájdalmas nekem ez az ítélet
      Csillagos égbolt távolba mutat

Bolyongok mélán a falak között
       Meglátom magam ferde lépteit
Érzelemkáosz máig üldözött
      Nem látom csupán torzult képeit

Csalfaság minden színes varázslat
       Mögötte üres kósza képzelet
Követhetetlen hatásvadászat
       Élvezhetetlen kétes élvezet

Labirintusban bolyong a lelkem
       Balgaság veszni’ hagyni éveket
Ideje lenne magamra lelnem
       Ameddig végleg el nem tévedek