A sírnál



az éjszaka oly közel
gyászos sötétség ölel
lám eltűntek a fények
vele vagyok, nem félek

csend van, nyugalom árad - síron koszorú szárad
eltakarja a nevet - anyám az, kit hant temet

földi útjának vége
lelke felszállt az égbe
megszűnt neki a világ
sírján hervad sok virág

mellette imát mondok
eltűnnek apró gondok
világít mécses lángja
lelkemet bánat járja

2005.11.01.