Keserűség

Settenkedő tolvaj élet
Álmatlan éjszakák sora
Rég ellopott boldog évek
Nem adja már vissza soha

Morajló múltam, fájó sebeit
Sosem feledem, évek terheit
Nehéz úgy tenni, mintha nem fájna
Úgy kong a lelken, üresen áll ma

Nem készültem a magányra
Úgy maradtam, mint egy árva
Szeretőm az egyedüllét
Bánatomban szerteszét tép

Altattam álmom, csendesen vártam
Ébredő szívem, lakattal zártam
Hűség rabságát, magamra vettem
Szívtipró szerelmet, sarokba tettem

Rongyossá vált boldog érzés
Fölösleges minden kérdés
Cafatjaim hullnak széjjel
Lelkem sajog minden éjjel

Szeretetlenül elapad a vágy
Minden áldott nap, mardos az önvád
Hervadni hagytam, nyíló virágom
Tiltott volt élnem, igaz világom

Settenkedő tolvaj élet
Álmatlan éjszakák sora
Rég ellopott boldog évek
Nem adja már vissza soha