Szolnoki séta
A Lidérc fény honlapján meghírdetett pályázaton I. helyezett lett a versem:
Szolnoki séta
Alföldről a hegyre vágytam
Magaslatot itt nem láttam
Hegyvidéken nem lehettem
Gondolatban emelkedtem
A Tisza-hídon átjövet
Folyóba ejtek egy követ
Figyelem, leérve csobban
Ámulok csak egyre jobban
Mint iramlik az áradat
Majd csendesül a fák alatt
Tajtékát hullámok nyelik
Habozva partra kergetik
Tisza partján áll a város
Túlnyúlik a láthatáron
Templomok és műemlékek
Modern tornyok szembenéznek
Park a sétány tele fákkal
Gesztenyesor vas-lámpákkal
Verseghy-park, szobor benne
Olyan, mint ha élő lenne
Tisza-szálló vendéget vár
Lehet ősz, tél, tavasz vagy nyár
Fürdő vize meleg, kénes
Gyógyhatása messze híres
Szigligeti Színház szemben
Nem láttam még ennél szebbet
Olyan, mint egy ékszerdoboz
Belsejében kincset hordoz
Galéria kupolája
Rávilágít a világra
Zsinagóga volt valaha
Impozáns lett homlokzata
Városháza, Kossuth téren
Virág nyílik minden évben
Szökőkutak közelében
Épületek egybeérnek
Toronyházak mellé újak
Modern épületek bújnak
Utcák látványát fokozzák
A kor stílusát hordozzák
Kiérünk a Zagyva-partra
Horgásznak itt sokan halra
Sétáló út végig kísér
Fáival nyugalmat ígér
Tabán volt az ősi város
Halászfalu volt és sáros
Újjáépült, pompás negyed
Utjai, lám mind’ tekereg
Vár maradvány, régi emlék
Támadói, rommá tették
Itt áll Damjanich szobra
Felemelték kisebb dombra
Művész - telep nagy festői
Aba-Novák - követői
Neves festő több is akad
Művészetük élen halad
Megyek hol a Tisza halad
S ahová a Zagyva szalad
Itt a folyók ölelkeznek
Hajózókat ölbe vesznek
Hídon túl a Tisza-liget
Olyan, mint egy kis zöld sziget
Ezer-arcú, hangulatos
Látványa oly varázslatos
Megpihenek itt a csendben
Madár dalol a lelkemben
Hegyvidékre már nem vágyok
Hisz itt mindent megtalálok
2005. 08. 13.